Ha megtörténik a baj, mert rosszul léptünk le a villamosról, vagy ürgelyukba léptünk, netán kosárlabdázás közben fordult ki a bokánk, akkor elég nagy valószínűséggel megnyúltak a bokát tartó szalagok. Ezek két oldalról veszik körül a bokát, ezért megkülönböztetünk egymástól külső- és belső bokaszalagokat. A sérülések több mint kilencven százaléka a külső szalagot érinti, mivel a láb anatómiájából és a végtag használatából ez következik, de természetesen előfordulnak különleges esetek is, amikor a belső szalag sérül, ez nagy valószínűséggel bokatörés szokott lenni.
A szalagok sérülésében három fokozatot szokás megkülönböztetni, ezek közül az elsőfokú, enyhe szakadás, ami gyakorlatilag csak egy kis nyúlást jelent, nem szakad a szalag, csak hosszabbra nyúlik, mint amilyen hosszú korábban volt. Ilyenkor a traumatológiai ellátásban nem szoktak semmilyen komolyabb bokarögzítőt adni a betegnek, egyszerűen csak bokaszorítót vagy erősebb bokaortézis hordását javasolják.
Az imént említett két eszköz tehát a bokarögzítők nagyjából négy, a sérülés súlyosságától függően megkülönböztetett fajtájából az első kettő. A legegyszerűbb bokaszorítóból sokunknak van otthon a fiókjában, hiszen ha egy apróbb baleset következtében megrándul a bokánk és nincs szükség orvosi ellátásra, akkor az enyhébb fájdalmat ennek segítségével tudjuk átvészelni. Erősebben tartó, akár pántokkal ellátott fajtája a sportolók eszköztárában található meg sűrűn, hiszen gyakran ugyanazon az oldalon, ugyanott sérül meg a boka, a folyamatos terhelés viszont nem megy stabil megtámasztás nélkül, ezért egy erős, rugalmas bokarögzítő segít a boka izmait egyenletesen terhelni.
A másodfokú, részleges bokaszalag szakadás során a bokában található szalag elszakad ugyan, de csak részben. Ez azt jelenti, hogy a szalag egy része szétválik, de mégis vannak egyben maradt részek. Nem feltétlenül szükséges megműteni, ugyanis idővel megától is összeforrnak a szakadt szövetek, de természetesen ehhez az első pár hétben szigorú pihentetés szükséges, majd ezt követően következetes és kitartó gyógytorna. Részleges szakadás esetén szokták bevetni a doktorok a bokarögzítőt, ha a helyzet súlyossága nem indokolja a gipszelést. A bokarögzítő két oldalt merev falú műanyag eszköz, belül felfújható légpárnákkal. Tépőzárak segítségével lehet a boka köré megfelelően feltenni, ami biztosítja a stabilitást a merevségének köszönhetően. Feltétlenül viseljünk alatta egy jól szellőző, nedvszívó zoknit, hogy a műanyag felület ne irritálja a bőrt.
A harmadfokú bokaszalag szakadás, a legrosszabb, ami történhet a szalagokkal, ilyenkor teljesen elszakad a szalag, két külön részre. A szakadás összevarrásáról a sebész dönt, de műtét után feltétlenül rögzítik a lábat, vagy merevítő csizma segítségével, vagy gipszeléssel. Ma már rendkívül népszerű a rögzítő csizma használata, hiszen a gipsszel ellentétben lehetővé teszi a tisztálkodást a sérült személy számára, ami sok ember számára nagyon fontos, így lelkileg könnyebben viselik ezt a megterhelő időszakot, amit a lábadozás hetei jelentenek. A bokarögzítő csizma használata nem csak bokasérülés esetén gyakori, de achillesz-ín sérülése/szakadása és alsó lábszár sérülése esetén is szokták alkalmazni. A merevítő csizmák legkomolyabb kivitelén a merevítés szöge állítható, de fontos elmondani, hogy ezt szigorúan a kezelőorvos végzi el, ő dönthet arról, hogy elegendő-e ez az eszköz a gyógyuláshoz, és ő állítja be a rögzítési szöget.
A bokasérülések utáni gyógyulás nagyon ritkán lesz teljes, vagyis olyan állapotba nem tud kerülni a láb, mint amilyen a sérülés előtt volt, mert a szalag hajlamos lesz a továbbiakban ugyanott húzódni, mint korábban. Természetesen ezen lehet segíteni, minél több testmozgással, és ha szükséges, bandázzsal, bokagumival, bokaortézissel.
